Mit értékelt a zsűri?

A TETT Mesepályázat ünnepélyes eredményhirdetése után többen érdeklődtek, hogy pontosan milyen szempontok alapján értékelte a zsűri a pályázatokat. A nagy érdeklődésre való tekintettel ezért most részletesebben megosztjuk a zsűri értékelési szempontjait.

• ALAPÖTLET
  mi az alapötlet, az hogyan kap természettudományos tartalmat, illetve hogyan kapcsolódik össze a meseszerűséggel vagy a novellai megvalósítással  
• KREATIVITÁS
  eredetiség; képzeletgazdagság  
• TUDOMÁNYOSSÁG
  a tudományos motívumok mennyire megalapozottak (az esetleges tudományos-fantasztikus jelleg megengedése mellett)  
• ÍRÓI KÉSZSÉG
  nyelvi kifejezőkészség; szókincs; érthetőség; humor
  Megjegyzés: a helyesírási hibák nincsenek jó hatással a zsűrire!  
• TÖRTÉNETFEJLŐDÉS
  fordulatosság; izgalom; csattanó  
• A TETT-SZERŰSÉG
  A TETT-pályázat szándékaihoz, szellemiségéhez való illeszkedés

KICSIT BŐVEBBEN:

A TETT-írásművekkel szemben támasztott követelmények egyrészt rugalmasak, másrészt egyértelműen jelzik a zsűri elvárásait. Annak érdekében, hogy minél inkább segítsük a pályázókat ezeknek a szempontoknak a megértésében, a következőkben valamivel részletesebben is kifejtjük őket.

• A zsűri olyan irodalmi műveket vár, amelyek azon túl, hogy természettudományos tartalmuk van, mondandójukban, hangulatukban elősegítik a természettudományok megkedvelését. Ennek megfelelően a pályázónak törekedni kell arra, hogy művükben a természettudományok, az iskola, a tanulás, a tanítás összességében pozitív kicsengéssel jelenjen meg.
   
• Habár a „természet” jellemzően szoros összefüggésben van a „természettudománnyal”, a kettő nem ugyanaz. A természet szeretete nem keverendő össze a természettudományok szeretetével. Például attól, hogy valaki szereti a fákat, még nem biztos, hogy erős érdeklődést mutat a fotoszintézis iránt. Megfordítva, valaki szenvedélyesen szeretheti a Newton-törvényeket anélkül, hogy egy erdőbe be szeretné tenni a lábát. Hasonlóan, a természetvédelem, bár nagyon fontos kérdés, önmagában még nem természettudomány. Továbbá, ha a történet kizárólag egy természeti jelenségről (cunami, vulkánkitörés, földrengés, árvíz stb.), vagy állatokról, növényekről szóló történetleírás, attól még nem természettudományos mese, novella. A jó TETT-pályamunkák nemcsak a természet érdekességét, szépségét, védelmét ecsetelő történetek, hanem megcsillan bennük a tudomány!
   
• Egy természettudományos kísérlet vagy jelenség leírása (például tanulókísérleti jelleggel) – bár egyértelműen és erőteljesen jelen van benne a természettudomány –, önmagában még nem TETT-szerű pályamű, amennyiben hiányzik belőle, vagy nagyon gyenge benne a mesei vagy novellai elem.
   
• A természettudományos elemek legyenek a narratíva szövetének szerves részei, nem pedig a történet szövetébe „zárványként” beépített tudományos motívumok, amelyeket, ha gondolatban kiveszünk a történetből, attól még a történet ugyanúgy megállja a helyét. A pályaműben jelenjen meg az irodalom és a természettudományok olyan természetes és izgalmas harmóniája, amitől az olvasónak az az érzése, mintha ez voltaképpen nem is két különböző intellektuális világ lenne. A pályázó törekedjen arra, hogy a természettudományos ismereteket ne szócikkből kimásolt vagy lexikonból vett szövegként szúrja be a történetvezetésbe. Fontos, hogy a természettudományos definíciók, leírások a történet részévé váljanak.
   
• Habár a matematika szorosan összefonódik a természettudományokkal abban az értelemben, hogy azok egyik legfontosabb deskriptív és prediktív eszköze, a matematikát önmagában több okból sem tekintjük természettudománynak (a TETT esetében a természettudományok: környezet- és természetismeret, földrajz, biológia, fizika, kémia). Ha egy pályaműben a természettudományos motívum dominál, amelybe szervesen illeszkednek matematikai elemek, az teljes mértékben megfelel a TETT szellemiségének. Ha azonban egy alapvetően matematikai történetről van szó, amelyben nem, vagy csak mellékszereplőként jelenik meg a természettudomány, az nem TETT-szerű írás.
   
• A pályázati kiírás egyértelműen nyilatkozik a mentori szerepvállalásról, annak kívánatos, illetve elfogadható szintjéről, ezzel olyan irányba terelve a pályaművek megírását, hogy a diákok saját, valódi gondolatai törjenek utat maguknak. A pályamű megírásakor a mentor feladata informálni, inspirálni a pályázót. Instrukciót, utasítást, viszont saját magának adjon a diák: Nem azért pályázom, mert mondták, hanem mert én meg akarom és meg tudom csinálni! A zsűri ezt a fajta pályázói önállóságot és motiváló (esetleges) mentori hozzájárulást szeretné érezni a pályázatokban. A mentori hozzájárulás érzékelhetősége a pályaművekben önmagában nem negatívum, amennyiben ezt a mentor kellő diszkrécióval, önmagát nem túlságosan előtérbe helyezve tette meg. A mentori hatás elfogadható mértéke a legkisebbeknél erősebb lehet, a középiskolásoknál gyengébb, de mindenképpen kívánatos, hogy ne dominálja a pályázatot, azaz a felhasznált tudásanyag, a mondatalkotás, a stílus, a kifejezések, ne mutassanak jelentős mértékben túl az adott életkor szerint tipikustól.
   
• Előnyös, ha a történetben van valamilyen eredeti gondolat. Az „eredetiség” szavakban nehezen definiálható fogalom. Mégis, amikor találkozunk vele, rendszerint tudjuk/érezzük, hogy ez az! – ez valami más, a megszokott sablonoktól eltérő látás- és gondolkodásmód. Az eredetiséget talán így lehet a legjobban megragadni: nem tudjuk pontosan, hogy mit keresünk, de amikor meglátjuk, felismerjük!
   
• Habár ez nem kifejezett elvárás a pályázatokkal szemben, örömmel tölti el a zsűrit, ha egy pályázat pedagógiai célú felhasználásra is alkalmas, vagyis bizonyos tudományos ismeretek elsajátítását is segíti az olvasó számára.
   
• A történetben lehetőleg legyen valami izgalom, dráma, feszültség, amitől letehetetlenné válik, a végén pedig lehetőleg legyen csattanó, katarzis, inspiráció, amitől felejthetetlenné válik.
   
• Amennyiben a történet inkább mese, semmint novella, akkor előnyös, ha az írás hordozza a mese alapvető stílusjegyeit és értékeit (amelyekről ezen a honlapon bőségesen esik szó).
   
• A zsűri erőteljesen figyel az írói készségre: nyelvi kifejezőkészségre, szókincsre, érthetőségre, helyesírásra.