Bűntény a múzeumban

Egyszer volt, tán igaz se volt, mikor Fészekfalván ez az eset megesett. Boldog egyetértésben élt itt minden állat, miközben Csipi Holmes rendőrfőkapitány vigyázott a rendre.

Egy szép szerda reggel minden olyan volt, mint szokott. Csipi, a kékcinke vidáman ült a kapitányságon, és reggelizett. A telefon csipogása zavarta meg: Fülcsi tizedes, a basset hound hívta. Éjjel betörtek a Nemzeti Múzeumba. Elvitték a gyémántdíszes koronát, mely arról volt híres, hogy úgy helyezték bele a drágakövet, hogy fénytörő tulajdonságát kihasználva, amikor a Nap megvilágítja, viselőjét szivárványszínnel borítja be.

Csipi azonnal szárnyra kelt, és suhant a múzeumba. Fülcsi már négy gyanúsítottat is előállított ekkorra: Tyúk Icát, a boltos baromfit, Teknős Bélát, a technikus teknőst, Lopezt, a spanyol bevándorló macskát és Rodolfo Rókát, a bűvészt.

– Ismertesse a tényállást! – vette át az irányítást a főkapitány.

 – Éjjel 3-kor megszólalt a múzeum riasztója, majd az éjjeliőr Strázsa, a mandarinkacsa a koronaékszerek termébe sietett. Ám tetten nem tudta érni a bűnöst, csak fehér por maradt utána. A környék kamerái alapján ezeket a személyeket gyanúsíthatjuk. A koronát még nem találtuk meg.

Csipi elmélyülten hallgatott.

– Azt hiszem Fülcsi, el is engedhetjük Tyúk Icát.

– Ugyan miért? – tudakolta a kutya.

– A tyúkok szeme kiváló, jobban érzékelik a színeket, mint az ember. Ám félnek éjjel kimerészkedni, mivel a sötétben egyáltalán nem látnak. A koromsötét éjszakában aligha lehetett ő. Szerencsétlenségére hajnalban épp erre járt.

– Így van kérem, áruért jöttem a szomszéd pékségbe – kotkodácsolt Ica, és sietve távozott.

– Nézzük tovább a nyomokat! Kiváló orra mit súgott Fülcsi?

– Semmit, uram. A fehér portól nem érzek semmit.

– Vizsgáljuk csak meg, mi lehet az! – azzal a nyomozók felvették a port.

– Rejtélyes! Nem liszt, nem homok, azokat kiszagolnám – vette védelmébe orrát a tizedes.

A terem túlvégén ekkor megjelent a mosómedve takarítóbrigád egy kocsival. A járművükön számos tisztítószerrel, épp a havi nagytakarítást végezték. Hanyag módon, letekert kupakokkal sorakoztak a szerek. Ám az ecetes palack megbillent – mellyel az ablakot tisztították –, kiömlött, rá a fehér porra. Az pedig, láss csodát, mindjárt pezsegni kezdett. A nyomozók döbbenten nézték.

– Tudja Fülcsi, én szerettem a kémiát: egy por, ami fehér, az ecettől pezseg, ez nem más, mint szódabikarbóna. Ettől ugyan nem lett tisztább a padlónk, mivel a két anyag egymással reagált, legközelebb majd a lefolyóban egyesítjük őket – kuncogott Csipi. – Arra mégis magyarázatot ad, miért nem érzi a szagokat tizedes. Bár furcsa, hogy kinek lehet ennyi a szőrén, amennyi itt széthullott. Viszont ezzel Bélát is kizárhatjuk, az ő pikkelyes bőréről ennyi nem kerülhetett ide – elmélkedett Holmes nyomozó.

– Két nyom, két gyanúsítottal kevesebb, remekül állunk, uram. Nézzük meg a korona helyét, ha javasolhatom! – azzal beljebb ment a két nyomozó.

– A védelem mágneses, mely úgy működik, hogy éjjel egy mágnes védi a burát, ami alatt van az ékszer. Ha fém kerül a közelébe, mint mondjuk egy feszítővas, riaszt. Ám a riasztás után valamiért kikapcsolt, pedig csak akkor szabadna, ha a villanyt felkapcsoljuk, ezzel szakítva meg a mágneses kört – elmélkedett Csipi.

– Azt hiszem, az én hibám – szólalt meg hátulról Strázsa, majd lógó csőrrel folytatta. – Én is úgy látok, mint Ica. Nem én szoktam éjjel lenni, hanem Húhcsi, a bagoly, de most volt az éves Bubo-band buli, ezért műszakot cseréltünk. Mikor a riasztó megszólalt, ijedtemben felkapcsoltam a terem világítását. Így tűnhetett el a tolvaj.

Csipi nem szólt semmit, csak barátságosan megpaskolta Strázsát, majd a gyanúsítottakra vándorolt a tekintete. Lopez nyakában egy fém nyakörv díszelgett.

– Szerintem így is lebukott a tolvaj. Tizedes, vegye őrizetbe Lopezt! A fém nyakörve elárulta. Motozza át a bundáját, hogy találunk-e rajta még szódabikarbónát! – adta ki az utasítást a kékcinke.

Bizony Lopez bundája tele volt még szódabikarbónával, de fehér szőrén nem lehetett látni, csak mikor Fülcsi megrázta. Lopez bevallott mindent: mivel nincs papírja, így munkát nem tudott törvényesen vállalni. A múzeummal szembeni pékségben ezért dolgozik éjjel. Ő süti a citromos sütiket, tejfölös pogácsákat. Azért, hogy a tészta megemelkedjen, kell bele a szódabikarbóna. Múlt éjjel az ablakból látta, hogy Húhcsi helyett Strázsa jön, gondolta könnyű lesz a múzeumba bejutni. Ő is megfigyelte, hogy a kacsa csak nappal áll a helyzet magaslatán, Húhcsi meg éjjel. Kapkodott az indulásnál, véletlenül a polcról magára döntötte a szódabikarbónás dobozt. Az ékszert a sütödében rejtette el.

Fülcsi bilincsben vezette el Lopezt.

Csipi nyomozó pedig elégedetten suhant vissza irodájába. Ismét egy sikeres nyomozást folytatott le. – Milyen szerencse, hogy szerettem a kémiát. Azt hiszem, sütök én is egy jó tejfölös, magvas sütit este. Szódabikarbónával.

Csipi így mesélte nekem, amikor aznap este sütit hozott. Aki nem hiszi az esetet, nyomozza ki újra!