2021

Azt mondják, az ember csak a természetben lehet igazán önmaga. Ott, ahol senki nem figyeli. Ott, ahol kezdte. Ahol mindannyian kezdtük. A legősibb otthonunkban.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki a szépséges és kedves Abaligeten élt. Ezt a kislányt úgy hívták, hogy Kamilla.

Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol az Óperenciás folyó az Óperenciás tengerbe torkollik, élt a tengerben egy nagyon kedves delfin, és élt a folyóban egy nagyon kedves pisztráng. Mindketten imádtak a vízből kiugrani, minél magasabbra! A delfint úgy hívták Glu, ami annyit tesz: „gigászian lazán ugró”. A pisztrángot úgy hívták Eru, ami pedig azt jelenti: „elképesztően ruganyos ugró”. 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy távoli ország a magas hegyek között: a sziklák, a kövek és a kavicsok időtlen és mozdulatlan világa. Ez az ország Sziklaország volt, ahol Sziklakirály uralkodott. A királynak három fia volt, akiket szeretett volna mindig maga mellett tudni. A királyfiak azonban világot akartak látni, ezért kérlelték az édesapjukat, hogy engedje el őket megismerni a nagyvilágot. A király nagyon szerette a fiait, ezért a véget nem érő kérlelésüknek fájó szívvel, de engedett.

Hol volt, hol nem volt, épp az Óperenciás-tenger partján, ott is egy kis faluban, annak is egy szép kertjében élt két kicsi babszem.