A királyfi útja
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy fia és egy leánya, akik nagyon szerették egymást.
Egyszer a királyleányt elrabolta egy boszorkány, méghozzá nem is akármilyen módon:
A boszorkány odament a királylányhoz, majd hangyává változott, és hangyabábbá változtatta a királyleányt, felkapta, és kislisszolt a palotából. Így még a hangyáknak sem szúrt szemet, mert egy költözködő kolónia egyik tagjának tűnt.
A hangyák költözködése sokféle okból bekövetkezhet, például amikor a környékről elfogy a táplálék, vagy odaköltözik melléjük egy agresszívabb kolónia. Ilyenkor néhány dolgozó felkapja a petéket, lárvákat és bábokat, és beállnak a menetoszlopba, új fészket alapítani.
Amikor a boszorkány hazaért, visszaváltozott, a bábot egy dobozba rakta és kifejlett hangyává változtatta. Azért rabolta el a királyleányt, mert olvasott egy hirdetményt, hogy: ,,A következő varázsversenyt az nyeri, aki a legmagasabb rangú embert tudja elrabolni.”
Amikor a királyfi ezt megtudta, rögtön elhatározta, hogy kiszabadítja a húgát. El is mondta ezt az apjának.
– Édesapám, egy életem, egy halálom, a húgomat megtalálom, de amíg nem találom, nincsen nekem nyugovásom.
– Ne menj fiam, ha már a leányom odaveszett, legalább te maradj meg nekem.
– De bizony én megyek édesapám, mert addig nincs nyugtom amíg ki nem szabadítom a testvéremet.
– Hát ha ilyen erős az elhatározásod, akkor menjél fiam – ezt mondta a király, és búsult, hogy otthagyja a fia, de azért örült is, hogy ilyen daliás, bátor gyermeke van. – De ha már elmész, adok neked három aranytallért és egy ropogós cipót, hogy ne éhezzél az utadon.
A királyfi megköszönte apjának az útravalót, és elindult hegyeken, völgyeken át, hogy megtalálja a húgát. Egyszer, mikor épp egy völgyön kelt át, találkozott egy pásztorlegénnyel, köszönt is illendőképpen:
– Jó estét, atyafi.
– Neked is fiam. Hát mi járatban vagy erre?
– Én bizony ezt meg ezt a boszorkát keresem, nem hallotta hírét?
– Én bizony nem, sajnos.
– Akkor megyek is tovább.
– Ne menj, fiam, mert amint látod, mindjárt lemegy a nap. Inkább maradj itt velem éjszakára.
– Rendben van.
Leültek a tűz mellé beszélgetni. A pásztorlegény elmesélte, hogy ő kétfajta völgyet ismer: az U alakút, és a V alakút. Az U alakút gleccser vájta, a V alakút pedig patak, folyó, vagy bármilyen folyóvíz. Az a völgy, amiben voltak, V alakú volt. Ezután elaludtak.
Másnap este egy hegy tetején találkozott egy gulyással. Ő sem tudta, hogy hol tanyázik a boszorkány, viszont ő a hegységekről mesélt neki, kettő fajtát említve: a gyűrthegységeket és a röghegységeket. A gyűrthegységeket egymás felé irányuló, vízszintes felszín alatti erők hozzák létre a sík felület meggyűrésével, míg a röghegységeket egymással ellentétes irányú, egymás mellett ható függőleges irányú erők hozzák létre, a sík felület feldarabolásával és függőleges eltolásával.
Harmadszorra egy kondással találkozott. Ő sem tudta, hol lakhat a boszorkány. A kondás este a Naprendszerről mesélt neki, elmondta a bolygók neveit, és azt is, hogy a Nap 149,6 millió kilométerre található a földtől.
Elaludtak, s mikor felkeltek, továbbállt.
Ment, ment mendegélt, hegyeken völgyeken által, míg egyszer csak meglátott egy kis düledező kunyhót. Nem sokat teketóriázott, fogta magát és bement. Hát ott egy öreg anyókát látott, akinek az orra a térdét verte. Jól megnézték egymást, utána köszönt a legény illendőképpen:
– Jó reggelt, öreganyó!
– Jó reggelt neked is.
– Én ezt meg ezt a boszorkát keresem, nem hallotta hírét?
– Nem biz én, fiam, de kérdezd meg az öreganyámat, ő talán tudja. Ezen a rengetegen túl lakik egy kunyhóban.
– Rendben van.
– Adok neked még egy kis nitroglicerint. Ez egy ritka anyag és szerintem még hasznát veszed.
– Köszönöm, öreganyó.
– Ne köszönj semmit, inkább indulj.
Elindult a legény, hét napig egyfolytában ment, míg kiért a rengetegből, és talált egy kidőlt-bedőlt kunyhót. Benyitott, és egy vénséges vén anyót talált odabenn, akinek az orra a lábszárát verte. Köszönt is illendőképpen:
– Jó reggelt, öreganyó!
– Neked is, fiam!
– Ismeri ezt meg ezt a boszorkányt?
– Én sajnos nem, de kérdezd meg az öreg öreganyámat, ő talán tudja. Ha hét napig mész napnyugta felé, kiérsz ebből a rengetegből. Ott egy nagy rétet találsz, azon is menj még hét napig, akkor egy folyó mellett találod magadat. Ott találsz egy hasonló kunyhót, amilyen az enyém is. Kidőlt-bedőlt ajtaján kopogtass! Ott lakik az öreganyám.
– Indulok is!
– Várj! Adok neked egy kis kovaföldet, hátha hasznát veszed.
– Köszönöm a szívességét.
Úgy tett, ahogy az öreganyó mondta: hét napig folyton-folyvást ment. Akkor elért egy hatalmas rétet, aminek a vége homályba veszett. Azon is hét napig sétált, s akkor talált egy rozoga, düledező kunyhót. Nem sokat teketóriázott, fogta magát, és bement. Hát ott egy vénséges-vén öreganyót talált, akinek az orra a padlót verte. Köszönt is illendőképpen:
– Jó reggelt, öreganyó!
– Viszont kívánom.
– Én azért jöttem ide, mert egy boszorkányt keresek, és a maga unokája azt mondta, hogy maga majd eligazít. Nem hallotta hírét?
– Dehogynem, fiam. Ha tizenkét napig követed ennek a folyónak a folyását, akkor megtalálod.
– Rendben.
– Adok neked egy jó tanácsot: ha a két anyagot, ami nálad van, összekevered, robbanószert kapsz, ami egy kis rezgéstől is felrobbanhat.
– Köszönöm a segítségét, öreganyó.
– Nagyon szívesen, fiam.
A királyfi megfogadta az öreganyó tanácsát, és még aznap útra kelt. Tizenkét napig ment, és látta, hogy egyre jobban elcsúful a környezet. Kopár sziklák, néha egy-egy kopasz fa, fű sehol. Aztán, amikor letelt a tizenkét nap, egy kunyhót pillantott meg. De az egy olyan rút kunyhó volt, hogy még a varjú is fintorogva nézte. A teteje csálé, a kéménye bedőlt, az ajtaja kidőlt, az ablaka betört, az udvarán egyetlen almafa állt, és azon is fonnyadt volt a gyümölcs.
A királyfi tudta, hogy az csakis egy boszorkány kunyhója lehet, mit tehetett volna mást, benyitott.
Odabenn egy ráncos, vén öreganyó ült, aki egyáltalán nem volt idősebb az eddigi öreganyóknál, de biztosan elmúlt már száz éves.
– Mit keresel itt, ahol a macska se jár?
– Én bizony egy királykisasszonyt keresek, akit elrabolt egy boszorkány.
– Ki vagy te?
– Egy vándor.
– Én raboltam el a húgodat, te királyfi!
– Akkor add vissza!
– Annak bizony ára van. (Ugyanis a boszorkányok nem tagadhatnak meg egy kérést, csak feltételhez köthetik-). Akkor kapod vissza, ha három kérdésemre helyesen válaszolsz.
– Mik azok a kérdések?
– Az első kérdésem: sorold fel a halak úszóit!
– Kettő hasúszó, kettő mellúszó, hátúszó, farokúszó, farok alatti úszó– vágta rá a királyfi, mert ezt még otthon tanulta a mesterétől.
– Ha ezt ilyen jól tudod, akkor egy nehezebb: Hány vérkörük van az embereknek, és mi a funkciójuk?
– Az embereknek két vérkörük van. A kisebb felel a légzési gázok (oxigén, szén-dioxid) kicserélődéséért a tüdőben, a nagy vérkör szállítja az oxigént a test sejtjeihez.
– Még erre is jól megfeleltél. Na de most ezt már tényleg nem tudhatod: Mi az, hogy reliktumfaj? Ha ezt nem tudod, olyan csigát varázsolok belőled, amit még a kecskék is megesznek.
– Olyan fajok, amelyeknek korábbi földtörténeti korok óta nem változott a testfelépítésük
– Te meg honnan tudod ilyen jól a válaszokat?
– Még otthonról a tanítómesteremtől. Na, adja szépen vissza a húgomat!
A boszorka odadöcögött a szekrényéhez, kiszedett belőle egy dobozt, azt odaadta a legénynek és ezt mondta:
– Tessék, itt a húgod.
– De hát ez csak egy doboz, benne egy hangyával!
– Ha nem kell, add vissza!
– Dehogy adom! Inkább változtasd vissza a húgomat emberré!
– Akkor még három kérdésemre válaszolnod kell!
– Mik azok a kérdések?
– Az első kérdésem: Mondd el a völgyek típusait, és hogy miért ilyenek a típusok!
– A V alakú völgyet folyó vájta ki, míg az U alakút gleccser. Nézze csak, ez a völgy itt az ablaka alatt például V alakú.
Amíg a boszorkány a völgyet nézte, a királyfi gyorsan összekeverte a két anyagot, amit az öreganyóktól kapott.
– Helyes. A második: Mi a hegységek két típusa?
– Gyűrthegységek és röghegységek. Ha kinézel az ablakon, láthatod, hogy az ott egy röghegység.
Az öregasszony megint a tájat csodálta, a királyfi pedig a szék alá csúsztatta a robbanószert.
– Te minden kérdésemre tudod a választ! Na de erre már biztos nem: Mekkora a távolság a Nap és a Föld között? Ha ezt nem tudod, kecskebékává változtatlak, hogy életed végéig brekegni fogsz.
– 149,6 millió kilométer – vágta rá a legény.
A boszorkány kénytelen-kelletlen visszaváltoztatta a királyleányt. Amikor kiléptek a házból, a királyfi becsapta az ajtót, majd azt kiáltotta: – Futás! – és az erdőbe vetették magukat. Robbanás rezegtette meg a levegőt. A boszorkányt varázsereje megvédte a detonációtól, viszont teljesen odalett. Most már nem boszorka volt, hanem egy tipegő öreganyó. A testvérek hazavitték apjuk udvarába. Otthon az apjuk nagyon örült a visszatértüknek, mert már azt hitte a királyfi is odaveszett.
A volt boszorka is megtalálta helyét: a testvéreket tanította a természettudományokra.
