Arany Aranka útja Redoxiba, avagy Jód, a Mester galaktikus útja a periódusos rendszerben

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, virgonc, jószívű elem. Alkáliföldfalván élt a családjával. Arany Arankának hívták. Alkáliföldfalván és környékén mindenkinek a vezetékneve jelölte, hogy milyen elem volt. 

Egy szép napon, amikor a Periódusos rendszer utcán sétálgatott GoGo-val, az újonnan hazahozott golden retriever kölykével, látta, hogy a barátai a „szilárd-folyékony-gáz” nevű játékot játszák. A játék lényege, hogy olyan csapatokat alkossanak, ahol legalább két különböző elem van, melyek képesek keveredni egymással, majd keverékként folytatni a játékot. Amelyik csapat a leghamarabb tudja a halmazállapotukat közösen megváltoztatni, az lesz a győztes. A következő játékban pedig az előző körben lévő nyertesek lesznek a játékmesterek. Arankát mindig érdekelte ez a játék, mivel ő nem tud csak úgy folyékonnyá válni. Akárhányszor beszállt egy csapatba, annak kudarc lett a vége. Emiatt egy idő után nem is akart vele senki együtt lenni. Nem rosszindulatból, ezt Aranka is tudta, csak a győzelem veszélyeztetése miatt. Döbbenten látta, hogy a többiek a játékmester irányításával milyen gyorsan képesek a halmazállapotuk változtatására. Általában a Hidrogén testvérek és Oxigén Oszkár volt a játékmester, mivel ők voltak a legjobbak. Mindig csodálta őket, ahogy nagyobb megerőltetések nélkül – a játékban már Víz csapat néven – rövid idő alatt megszilárdultak vagy éppen elpárologtak. A pletykák szerint, csak Szén-dioxid tudott náluk gyorsabban szilárdból gőzzé válni. Viszont neki is volt gyenge pontja. Nagyon nehezen tudott folyékonnyá válni, ha megpróbálta, rögtön szublimálni kezdett, és gáz-halmazállapotú lett. Így hát az örökös bajnok a Víz volt. Voltak más csapatok is, mint például a Sósav, de egyik se volt olyan jó, mint a híres Víz csapat. Mindig nagyon elszomorodott Aranka, amikor a többiek ezt játszották, hiszen ő ebben nem tudott résztvenni, még a gázhalmazállapot sem ment olyan könnyen. Neki a szülei, sőt a nagyszülei sem oldódtak.

A kis Aranka élete egy kémiaórán változott meg. Egyik nap éppen az aranyról – azaz magáról és családjáról – tanultak, amikor megtudta, hogy egy új felfedezés óta az arany nem oldhatatlan. A varázsszó a királyvíz volt. KIRÁLYVÍZ???!!!! – majdnem felkiáltott Aranka. Egész nap izgatott volt. Hazafelé menet terveket szövögetett, hogy hogyan fogja felkutatni a számára tökéletes oldószert. Mindenekelőtt egy társat akart találni. Mégiscsak jobb kettesben járni a világot, gondolta. A szülei dolgoztak, ők nem értek volna rá arra, hogy kalandozzanak ennyi ideig. Az osztálytársai sem lettek volna ennyire eltökéltek ahhoz, hogy vele menjenek. Na, meg persze az is probléma volt, hogy mikor menjenek. A nyári szünet volt az egyetlen olyan időpont, ami elég hosszú az útra keléshez. Az iskolát csak úgy nem lehet kihagyni, azt biztos, hogy nem engedték volna a szülei. Teltek a napok, aggodalommal fűszerezve, már-már feladta remek tervét, amikor végül rámosolygott a szerencse. Egy új osztálytársat kaptak, Platina Pannát. Rögtön szimpatikusak voltak egymásnak. Összekötötte őket a tudat, hogy mindkettőjüket csak a királyvíz oldja. Aranka lelkesedése fokozatosan átragadt Pannára is. Most már együtt készültek a nyári nagy kalandra. Panna decemberben jött, és nyárra már sokkal több volt Aranka számára, mint útitárs. Igaz barátra lelt. Aranka szülei is nagyon kedvelték Pannát, ami neki nagyon jól esett, mivel Panna nem ismerte a szüleit. 

Telt-múlt az idő, már május volt, amikor elkezdték tervezni az utat. Eldöntötték, hogy megkérik Aranka nagyszüleinek egyik régi ismerősét, Jód Jakabot, hogy kísérje el őket. Jakab nagyon bölcs volt és nagyon okos is. Fiatal tudós korában azzal kísérletezett, hogy hogyan tudna folyékonnyá válni. Bár erre nem jött rá, de annyi tudományos felfedezésben segített, hogy mindenki Jód a Mesternek hívta. Úgy tervezték, hogy GoGo-t is magukkal viszik, hogy játékosságával ellensúlyozzák Jód a Mester szigorát. Jód a Mester a tudományban hitt, nem pedig a szórakozásban. 

Június közepe volt, mire elindultak. Telepakolták Jód a Mester lakókocsiját élelemmel, ruhákkal és egyéb kellékekkel. Amíg Aranka és Panna beszerezték a fontos dolgokat, addig Jód a Mester az útvonalat tervezte a GPS alkalmazásában. Tartott tőle, hogy sokkal nehezebb lesz találkozni egy királyvízzel, mint gondolta. Már bánta, hogy a felesége, Sósav Sára nem tart velük. Hiába volt ő a nagy Jód a Mester, hiányoztak Sára tanácsai. Kicsit izgult is, hogy mit fog kezdeni egyedül a gyerekekkel. Indulás előtt aztán megkérte, hogy tartson mégis velük a nagy útra. Sára kezdetben vonakodott, de végül beleegyezett a kalandba, azzal a feltétellel, hogy testvére Sósav Sarolta és férje – aki Jód a Mester egyik régi barátja – Klór Kálmán is velük tarthat. Régen voltak együtt, és Sarolta amúgy is szereti a kalandokat. Ők persze rögtön belementek a közös utazásba, nem kellett Sárának sokáig győzködnie őket.

Június 18-a volt, amikor végre elindultak: Aranka, Panna, GoGo, Jód a Mester, Sósav Sára és Sarolta, valamint Klór Kálmán. Először keletnek indultak Mengyelejevfalvára. Öt napot töltöttek ott, közben megismerkedtek Francium Franciskával, az ottani postással. Tőle tudták meg, hogy Mengyelejevfalván még senki nem találkozott királyvízzel. Folytatták útjukat Curie-dombra. Kétszer annyian laktak ott, így a reményük is kétszeres lett. Nyolc napot töltöttek el, sok új embert ismertek meg, mint például Titán Tivadart, Higany Hannát, Nátrium Nórát. Utóbbi arról is mesélt, hogy körülbelül három évvel ezelőtt járt Redoxi városában, aminek az egyik kerületében több királyvíz család is lakott. Ez volt az első fontos nyom. 

Redoxi egy sziget, amit egyetlen híd köt össze a szárazfölddel, Tetraéderfalvával. De ahhoz, hogy odaérjenek, előbb Tetraéderfalván kellett átjutniuk, ami nem indult gördülékenyen. Tetraéderfalva gonosz királya Gyémánt Gyula lezáratta a várost és Redoxit összekötő hidat a látogatók elől.  Senki sem tudja, hogy pontosan mi volt ennek az oka, talán, hogy az igencsak sok ásványkinccsel rendelkező Redoxi csak rajta keresztül tudja az áruit átvinni. Mindenesetre Jód a Mester számára is úgy tűnt, hogy Redoxiba jutásuk komoly probléma. Kezdetben GoGo-ban, a golden retrieverben reménykedtek. Sósav Sára olvasta egy bulvárlapban, hogy Gyémánt Gyula lánya Gyöngyi mindennél jobban kedvelte a golden retrievereket. Talán a kutya kedvességével átjuthatnak a hídon, gondolták.

Három napot töltöttek a faluban, mielőtt a hídhoz mentek. Ez idő alatt sok érdekességet megtudtak a településről. Először is, hogy nem is falu. Sokkal nagyobb volt, mint bármelyik hely, ahol eddig jártak. Még a GPS is eltévedt néhányszor. Másodszor, a helybéliek szerint Gyémánt Gyöngyi inkább a macskákat kedveli, a kutyákat biztosan nem. Harmadszor pedig a helyi pletykák szerint csak egyféleképpen lehet átjutni a hídon: Gyémánt Gyulát kell legyőzni. Szerintük a híd járható, ha valaki nagyobb keménységet tud mutatni, mint ő, és természetben előforduló anyag, vagyis ásvány vagy kőzet. Jód a Mester végre elemében volt. Tudta, hogy a gyémánt a harmadik legkeményebb anyag. Panna és Aranka is örült, hiszen végre úgy tűnt, hogy sikeres lesz a küldetésük. Jód a Mester azonban, mint mindig, óvatos volt. Tudta, hogy vagy lonsdaleit vagy wurtzit-bórnitridet kell nekik találni, de ezek nagyon-nagyon ritkák. Jóval nehezebb lesz az eddigi feladatoknál. A Sósav testvérek azonban elmosolyodtak, mikor meghallották a lonsdaleit nevet. Eszükbe jutott régi osztálytársuk, Lonsdaleit Luca, aki nem messze, Nobelián lakott. Az egész csapat tudta, hogy ő lesz a megoldás.  

Aranka, Panna, Sára, és Sarolta elindult Nobeliára, addig Jód a Mester és Klór Kálmán Tetraéderfalván maradt pihenni és körülnézni. Egy napig utaztak, majd találkoztak Lucával. Nagyon örültek, hiszen rég beszéltek egymással. Segítségéért cserébe csak azt kérte tőlük, hogy pár napot töltsenek együtt a régi idők emlékére. Sára, Sarolta és Luca sokat meséltek a régi kémiaóráikról Arankának és Pannának, miközben visszamentek Tetraéderfalvára. A többiek is csatlakoztak hozzájuk. Két nap múlva pedig már együtt mentek mindannyian Gyémánt Gyulához. Gyula nagyon meglepődött, hiszen még soha senki nem felelt meg a kihívásnak. Természetesen átengedte őket a hídon, mivel megfeleltek a feltételeknek. 

A hídon túl Panna és Aranka izgatottsága egyre fokozódott. A csapat hamarosan megtalálta a királyvizeket. Időben érkeztek, hiszen már csak egy család élt a szigeten, egyetlen gyerekkel. Panna és Aranka hamar megbarátkozott Kornéllal, a kis királyvízgyerekkel. Örömmel segített nekik, csak az volt az egyetlen gond, hogy gyerekként csak egyiküket tudta feloldani. Aranka és Panna nem tudta eldönteni, hogy ki legyen az, akinek ez a kaland sikeresen fog zárulni. Panna szerint Arankának kellene oldódnia, mivel övé volt az ötlet. Aranka szerint Pannát kellene feloldják, mivel ő jobban megérdemli. Sajnos Kornél szülei nem tudtak segíteni nekik, mivel ők csak vizek voltak, nem is igazán értik, hogy miként lett egy szem fiúk királyvíz. Ekkor Jód a Mester előállt a megoldással. Kornél Arankával fog oldódni, mivel az aranyat csak a királyvíz oldja. Pannát pedig nemcsak a királyvíz, hanem a sósav és egy erős oxidálószer is oldja. Már csak egy sósav és klór párost kell találni. Sarolta rögtön mondta, hogy ő és Kálmán örökbe fogadják a kis platinagyereket, úgyis nagyon megkedvelték egymást az út során. Így mindketten jól járnak, és Panna végre szerető családba kerül. Így nemcsak az egyik, hanem a másik vágya is teljesül. 

Kornél és családja odaköltöztek Alkáliföldfalvára Arankáékhoz. Nagyon jó barátok lettek, és végre ők is tudtak játszani „szilárd-folyékony-gáz” játékot. Verhetetlen csapatot alkottak, a Hidrogén testvéreknek és Oxigén Oszkárnak véget ért az egyeduralma. 

Jód a Mester szavaival élve, míg periódusos rendszer a periódusos rendszer, addig mindannyian oldódva és boldogan élnek.