Miss Curie és a napfogyatkozás

Ruby Payne-Scott emlékére

1974. május 28.

Megérkeztem új otthonomba. Mondhatom, izgalmas egy hely. A gazdámat Ruby Payne-Scottnak hívják. Mindjárt kaptam is egy nevet az eddigi „Te macska” helyett. Ruby szerint fényt viszek öreg napjaiba. Így lettem Miss Curie. Tetszik!

1974. május 31.

Rengeteg tudós könyv között lakom. Így kitanulmányoztam nevem eredetét. A Curie házaspár nevéhez fűződik a rádióaktivitás. Miss Curie férjével közösen fedezte fel a polóniumot és a rádiumot. Most nem is tudom, örüljek-e ennek a névnek. Vajon lakótársam, Sir Newton mit csinálhatott? Amúgy ő a legpompásabb egerész szerte a vidéken.

1974. június 3.

Valami nagy dologra készülhet Ruby, mert jött két idegen gyerek dobozzal a kezükben. Lehet, hogy születésnapja lesz? Biztos, ami biztos, hozok neki egy egeret.

1974. június 4.

Ruby nem szereti az egeret és kiderült, hogy nincs szülinapja. De akkor mik azok a dobozok? Lehet, hogy az enyém? Megpróbáltam belebújni, de amint belementem, egy gyerek kivett belőle, és azt mondta, hogy rossz Miss Curie, ne mássz bele a napmegfigyelőmbe, amit a nagyi csinált. Azt magyarázta, hogy ő nem tud napnéző szemüveget feltenni, mivel eleve szemüveges. Majd amikor lesz a fogyatkozás, arra kell. Mondjuk, azt nem értem, hogy miért fogyókúrázik a nap.

Amúgy trükkös egy doboz: mert a külsején fehér papír van és egy négyzetet vágtak ki belőle. Jól néz ki. Megtaláltam a leírást, amit Ruby csinált, de ott volt valami alufólia. Csakhogy a dobozon nincs fólia. Lehet, hogy elromlott? Ajjaj! Mit tegyek?

1974. június 8.

Ma nagyon hegyeztem a fülemet, mikor Ruby a dobozt magyarázta az unokáinak. A ládika azért kell, mert ha csak simán belenéznénk a napba, akár meg is vakulhatunk. Amikor a napocska besüt a lyukon, akkor a beletett fehér lapon fejjel lefelé látom a napot. Ez azért van, mert a napsugarak egy bizonyos szögben érkeznek a lyukhoz. Így képesek vagyunk a napot közelebbről megfigyelni anélkül, hogy a szemünket károsítaná. Most megyek, és ki is próbálom.

1974. június 11.

Kipróbáltam, de valami nem stimmelt. Még egyszer megnézem Ruby leírását. Megvan! Hiányzik egy darab alufólia. De nem tudok ragasztani a mancsommal. Fránya mancs, miért nincs hüvelykujjam? Bezzeg, ha majom lennék… Sir Newton szerint tanulmányozzam inkább a gravitációt, mert a múltkor is lepottyantam a fáról, mint egy alma. Ne hüvelykujjat akarjak, hanem erős karmot.

1974. június 20.

Olyan különös, bizsergető érzésem van. Olyan nyugtalanító. Ruby ma azzal keltett, hogy ilyet legközelebb 410 év múlva látnánk itt. Ma fog fogyókúrázni a nap. Még mindig nem tudom, mi lesz ez pontosan. Csak a cicapoci érzi, hogy valami nem olyan, mint máskor. Megyek és megkérdezem Sir Newtont.

Később…

Ő sem tudta igazán, de azt mondta, hogy szó sincs diétáról. A Hold el fogja takarni a Napot, és az árnyéka a Földre fog vetülni. Így nappal is olyan lesz, mintha éjjel lenne. Erre nagyon kíváncsi vagyok, így megyek is ki a kertbe a többiekhez. Sir Newton inkább a megzavarodott egereket fogja megfigyelni… szerintem nem tudományos céllal, inkább ebéd gyanánt.

Este

Ez aztán igazán különleges volt, és én mentettem meg a helyzetet! Az egész úgy történt, hogy délidőben egyszer csak alkonyodni kezdett. Ruby, a gyerekek és még számtalan vendég gyülekezett a kertünkben. A madarak is mintha nyugovóra térnének. A szomszéd tyúkok is bevonultak az ólba. Minden csendesedni kezdett, mintha este lenne. Én is elfoglaltam kedvenc kerti párnás székemet, mert a pocakom csak nyugtalankodott. Ahogy sötétedett, a tudós társaság mindenféle eszközzel figyelte a jelenséget. A gyerekekre senki nem ügyelt. Egyszer csak felkiáltott a kisfiú, hogy nem látja. Eszembe jutott az alufólia. Rohantam a konyhába, a pulton hagyott alufólia-tekercset levertem a földre, és kigurítottam. Éktelen nyivákolásba kezdtem, de nem figyeltek rám. Ekkor Ruby lábát vettem célba, és megkarmolgattam. Erre, mindjárt felkapott. Ekkor látta meg a kigurított alufóliát, és észrevette a kétségbeesett unokáját. Mikor belenézett a dobozba, rájött, hogy hiányzik a fólia, ami nélkül nincs tükröződés. Gyorsan belerakta, így már mindenki élvezhette a ritka jelenséget. Még engem is beleengedtek egy pislantásra a dobozba.

Vacsorára a kedvencemet kaptam, tonhalkonzervet. Ruby aztán ölbe vett, és nem győzött csodálkozni azon, hogy ilyen okos, különleges cicája van. Boldog dorombolással nyugtáztam, hogy nem hoztam szégyent névadómra. Talán egyszer még cica Nobel-díjat is kaphatok egy kutatásomért. De legalábbis egy jó falat tonhalat.

(Ruby Violet Payne-Scott ausztrál tudós, a rádiócsillagászat és a sugárfizika egyik úttörője. Tudományos karrierjét feláldozva 1951-től családjának szentelte életét. 1963-tól 1974-ig Sydneyben tanított. Megszállott macskarajongó volt…

1974. június 20-án Ausztrália területéről teljes napfogyatkozás volt megfigyelhető.)