2. korcsoport

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mélykék égbolt. Alatta egy gyufásskatulya alakú ház. Benne lakott egy szemüveges, álmos tekintetű fiatal tudós, aki naphosszat csak a jegyzeteit bújta. Csak a csillagok érdekelték. Éjjel kiült a B-612 távcsövével, és hosszú órákon át nézte az eget. Nem volt se öreg, se híres, csak egy Sebestyén nevű fiú volt. Se barátja, se ellensége, csak egymaga és az űr. Az ég minden évszakkal másnak mutatta magát. Sebestyén legjobban az augusztust várta, amikor a Perseidák körbefirkálták az égboltot.

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer Fémországban egy ifjú herceg, akit Nátriumnak hívtak. Nátrium herceg az Alkálifémek családjába tartozott, és hasonlóan a többi családtaghoz acélos tekintetű ifjú volt, ugyanakkor lágyszívű. A családban örökletes tulajdonság volt a víziszony. Ha hozzáért a víz, hisztérikus rohamban tört ki, egészen picire összegömbölyödött, hogy minél kevésbé érjen hozzá.

– Vízbe! Vízbe! – őrjöngött a tömeg.

Közelebb ráncigálták a lányt a folyóhoz. Ott ugrált a falubíró, mint valami őrült kecske, mögötte pedig ott állt méltóságteljesen a falu papja.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kicsi, virgonc, jószívű elem. Alkáliföldfalván élt a családjával. Arany Arankának hívták. Alkáliföldfalván és környékén mindenkinek a vezetékneve jelölte, hogy milyen elem volt. 

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy fia és egy leánya, akik nagyon szerették egymást. 

Egyszer a királyleányt elrabolta egy boszorkány, méghozzá nem is akármilyen módon: 

Azt mondják, az ember csak a természetben lehet igazán önmaga. Ott, ahol senki nem figyeli. Ott, ahol kezdte. Ahol mindannyian kezdtük. A legősibb otthonunkban.