3. korcsoport

Lunát középiskolában ismertem meg. A figyelmemet az egyik óránkon keltette fel, amikor felszólította a tanár és ő a Newton-féle gravitációs törvényt magyarázta el. Amellett, hogy ezek után biztosan tudtam azt, hogy bármelyik két test kölcsönösen vonzza egymást, rájöttem arra is, hogy Newton sehol nem vette számításba azt, hogy Luna kétszer olyan vonzó volt, mint bármi vagy bárki más ebben az univerzumban...

Gyors mozdulattal söpörte ki a sötétszőke tincseket a látóteréből. Maja hatalmasra kerekedett szemekkel meredt a táskájából kikandikáló fecnire. A papírdarabka pedig szinte gúnyolódóan meredt vissza rá, rajta a kifogástalanul megfogalmazott, gyöngybetűkkel írt üzenettel...

Az idők hajnalán, egy poros úton a város felé haladva egy idős ember szekerével keresett új embereket, bízva a nemrég megválasztott uralkodó tudományok iránti szeretetében. A piactérre megérkezve az öreg kivett egy asztalt, majd erre kipakolt mindenféle üvegcséket. Ezzel felkeltette az arra járók figyelmét, néhányan meg is álltak és találgattak, hogy ki lehet: fűszerárus, egyszerű átutazó?

Egyszer volt, hol nem volt, élt Melitta fenséges királyságában egy szépségesen szép hercegnő, kinek születésnapja alkalmából minden évben bált rendeztek. A Bétesz-Mellitusz dinasztiából származó Dia hercegnőnek mindig ez volt az év fénypontja, hisz minden bált egy újabb esélynek, kezdetnek tartott, mert a jeles esemény nemcsak a születésnapja, hanem az új év első napja is volt...

Anya azt mesélte, a gyerekek sok mindentől félnek, de amióta a világ világ, leginkább a sötétségtől rettegnek. Anya azt is mondta, hogy a sötétben nem jól látjuk a dolgokat, és képesek vagyunk elhinni bármit róluk...

Magnólia országának királyi palotája napok óta zengett a keserves sírástól. A kezdeti pityergés elég hamar zokogássá, majd bömböléssé alakult át.

Egyszer volt, hol nem volt, a Craniumon is túl. Élt egyszer a Cerebrum-beli forgalmas Wernickben a Neuron család.

Ólomnak igazgatóként kötelessége volt ellenőrizni, minden rendben zajlik-e a beléptetőkapuknál, ezért délutánonként autóba ült.

A lovas kocsi minden egyes bukkanónál keservesen recsegett Lenny alatt. A lány talán aggódott is volna azon, hogy széteshet a jármű, ha nem foglalja le minden gondolatát a búcsú fájdalma. Kevesebb, mint egy évet töltött a faluban, de ez az idő sokkal nagyobb hatással volt rá, mint egész eddigi életében akármi.

Igen, jól hallottátok, a legnagyobbról! Persze minden királyi udvarban találni néhány tucat ingyenélőt, akik egy pofa sörért bárkinek bevallják, hogy ők a legerősebb, legbátrabb, legdaliásabb hősök, de itt most nem ilyenekről lesz szó, azt megígérhetem.